Sokan közülünk hobbiként űzik azt, amit a legjobban szeretnek. Én is így voltam ezzel. Már fiatal koromtól kezdve szerettem festeni. Minden szabad perceimet azzal töltöttem, hogy ecsetet ragadtam, és kifejeztem magam a vásznon. A festés mindig is terápiás volt számomra, egy olyan tevékenység, amelyben teljesen el tudtam merülni, és kikapcsolódni a mindennapi stressztől.
Évekig csak hobbinak tekintettem a festést. Nem mertem álmodni arról, hogy valaha is a művészettel fogok megélni. Hiszen mindenki azt mondja, hogy a művészeknek nehéz megélniük a művészettel, és hogy a művészet inkább csak hobbi lehet, semmint valódi karrier.
De egy nap valami megváltozott bennem. Egy barátom meglátta a festményeimet, és megkérdezte tőlem, hogy miért nem próbálnám meg komolyabban is ezzel foglalkozni. Őszintén szólva, ez a kérdés sokkolta meg a legmélyebb lelkemig. Miért is ne próbálnám meg? Miért ne követhetném az álmomat, és ne tehetném meg azt, ami igazán boldoggá tesz?
Ettől a pillanattól kezdve elhatároztam, hogy megpróbálom. Belevágtam abba, hogy megkeresem a lehetőségeket és az utat, amely elvezet ahhoz, hogy a festéssel megélhessek. Elkezdtem részt venni különböző művészeti eseményeken, kiállításokon, és megpróbáltam felépíteni egy portfóliót, amely bemutatja a képességeimet és az egyedi stílusomat.
Természetesen voltak kihívások. A művészi pályán való elindulás sosem könnyű. Sokszor kétségbeestem, és azt éreztem, hogy sosem fogom elérni azt a szintet, amelyre vágyom. De minden kudarc és nehézség csak még erősebbé tett. Megtanultam, hogy a legfontosabb az, hogy hiszek magamban, és ne hagyjam, hogy a körülmények vagy mások véleménye elbizonytalanítson.
Lassan, de biztosan, elkezdtem megrendeléseket kapni festményeimre. Először csak barátok és ismerősök kértek tőlem egy-egy személyre szabott alkotást, majd egyre több ismeretlen is felfedezte munkáimat. A közösségi média is segített abban, hogy eljussak a szélesebb közönséghez, és hamarosan már rendezvényeken, galériákban is bemutathattam a festményeimet.
Nem volt könnyű az átmenet a hobbifestőből a megélhetési festővé válásig. Sok áldozatot kellett hoznom, és sokat kellett tanulnom az üzleti oldalról is. De minden egyes pillanatot megértek, mert tudom, hogy az út, amelyen jártam, és az a szív, amit beletettem a munkámba, mind megérte.
Ma, amikor visszanézek az útra, amelyen végigmentem, büszke vagyok arra, amit elértem. Megtartottam azt a szenvedélyt és szeretetet, amit mindig is éreztem a festés iránt, és sikerült álmaimmá formálnom. A hobbiból való megélhetési művészetté válás nem volt könnyű, de minden egyes kihívásnak és nehézségnek köszönhetően sikerült eljutnom oda, ahol most vagyok. És ha van valami, amit tanultam az egész út során, az az, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, és mindig hinni kell önmagunkban és a szenvedélyünkben.
